Samsung S5230

Bevezető, csomagolás

Mint minden, ez is az iPhone-nal kezdődött. Az Apple termékének hatalmas sikerét látva a Samsung úgy döntött, hogy ki kell adnia saját érintésérzékeny kezelőfelületét, amit az F480-nal nagyon hamar meg is tett. A megoldás TouchWiz névre hallgatott, kicsit döcögött, valahogy más volt, mint az iPhone UI-ja, de alapvetően jól használható és szerethető volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a koreai gyártó Windows Mobile-t és érintésérzékeny Symbian S60-at is használt már, a TouchWiz azonban megmaradt, de természetesen nem a kezdeti stádiumban.

Most pedig itt a legújabb TouchWiz-es készülék, az S5230, mely egyértelműen az LG KP500 Cookie által meghatározott "olcsó érintést az embereknek" irányvonalat képviseli, aminek megfelelően szintén kapott egy viccesen hangzó becenevet (Tocco Lite). Egy árban mozog egy Nokia 6303-mal, a PDA-telefonok túlnyomó részénél kisebb, mégis egy relatíve nagy érintőkijelzőt találhatunk rajta - ez az újdonság lényege, egy mondatban összefoglalva. Persze azért meglepetéseket is tartogat.

Külső

A kizárólag fekete színben létező masina nem mondható nehézsúlyú versenyzőnek, hiszen mindössze 93,5 grammot nyom, mérete pedig 104 x 53 x 11,9 miliméter - magyarán szinte pont akkora, mint az F480. Kategóriájának megfelelően műanyagból készült, abból viszont kifejezetten jó minőségűeket sikerült összeszednie a gyártónak, aminek köszönhetően az S5320 egy felsőbb árkategóriás készülék hatását kelti. Az összeszerelési minőség alapvetően szintén rendben van, egyedül a hátlap sikerült kicsit gyengébbre, a puha, sérülékenynek tűnő műanyaglemez minimális mértékben ugyan, de recseg-ropog, plusz egy apró holtjátéka is van.

Az előlap tetején a fém ráccsal takart telefonhangszórót és a méretes Samsung logót találjuk, melyek a kijelzőt körülvevő, fekete színű keret felső részében foglalnak helyet. Alattuk található a 3 hüvelyk átlójú, 240 x 400 pixeles felbontású rezisztív TFT panel, mely ugyan kellően nagy fényerővel és élénk színekkel operál, közel sem kelt olyan minőségi hatást, mint mondjuk az iPhone - egyébként nagyobb felbontású - kijelzője. Az érintésérzékeléssel nincs baj, a TFT panelt takaró plexi elég kemény, de minimális mértékben be lehet nyomni. Alulra került a híváskezdeményező/befejező gombpáros és a készülék kezeléséhez nélkülözhetetlen vissza gomb, ezek egy szálcsiszolt felületű fém keretben kaptak helyet.

A hátlapon apró négyzetek sorakoznak egymás mellett, ami egyrészt jól néz ki, másrészt érdessé teszi a felületet, ami a biztosabb fogáshoz vezet, ez tehát rendben van. Azzal sincs még baj, hogy az egész hátlap levehető, az viszont nem túl örömteli, hogy a lapocska vékony, hajlékony műanyagból készült és pattintós megoldással rögzül - minden kétséget kizáróan ez a masina leggyengébb minőségű része. Magán a hátlapon egyébként nincs sok látnivaló, az egyedüli funkcionális elem a 3,2 megapixeles, fixfókuszos kamera, melyhez vaku sem tartozik.

A készülék oldalán grafitszürke sáv fut körbe, ami kicsit megtöri a fekete szín komorságát. Alul és felül nincs semmi, balra a hangerőszabályzó gombpáros és a Samsung egyedi csatlakozója került, míg az átellenes oldalon a képernyőzár gombját, az exponálóbillentyűt és a csuklópánt rögzítési helyét találjuk - utóbbi közvetlenül a gombok alá került, nem a sarokba, ennél lehetetlenebb helyen még nem láttam pántrögzítő helyet.

Menürendszer, programok, miegymás

A készülék tehát TouchWiz kezelőfelületet használ, abból is a legújabb generációsat, melyhez hasonlót többek között az új M7600 Beat DJ és az S5600 is. Az egész rendszer szíve és lelke - elméletileg - a készenléti képernyőn található Widgetekben rejlik. A rendszer nem újdonság az efféle készülékeket ismerőknek, baloldalt van egy görgethető lista, ahonnan szépen kidobálhatjuk a különféle Widgeteket, melyek egy része már itt is funkcionál, míg mások csak hivatkozásokként szolgálnak a menüből is elérhető szoftverekre. A legnagyobb újdonság az F480-hoz képest, hogy készenléti képernyőből három van, csak úgy, mint az Androidon. A háttérkép is szépen mozog a horizontális görgetéskor, az tehát egyenesen érthetetlen, hogy gyárilag miért csak olyan háttereket találunk a masinán, melyek három különböző képet tartalmaznak.

A készülék nagy újítása az úgynevezett gesztusvezérlés avagy intelligens feloldás. A dolog lényege, hogy ha a képernyőzárat nem oldjuk fel teljesen (azaz csak megnyomjuk, nem pedig nyomva tartjuk az oldalsó gombot), majd rajzolunk egy betűt az egyébként lezárt, de már feléledt kijelzőre, akkor azzal elindíthatunk egy alkalmazást vagy felhívhatunk egy ismerőst. Alkalmazásokból a hívás/zenelejátszó/üzenetek/böngésző/java alkalmazások ötöst indíthatjuk el, alapértelmezésben mindegyiket a kezdőbetű rajzolásával érjük el, de ez állítható. Lehetőségünk van továbbá 18 (azaz 17 + hangposta) ember gyors tárcsázására is, plusz beállíthatunk egy betűt, ami csak simán feloldja a képernyőzárat. A dolog a gyakorlatban nem működik rosszul és annyira nem is egy elveszett ötlet, pár betű bevitelével gondban voltam (úgy tűnik, hogy balkezesként egészen máshogy írok, mint ahogy a Samsung várná), de egyébként működött a dolog. Kérdés persze, hogy mennyivel jobb a mindkét kezet igénybe vevő folyamattal bajlódni, mint simán feloldani a billentyűzárat és elmenni a megfelelő menüig, de ezt majd a felhasználók döntik el. A gyorstárcsázás viszont abszolút nem hülyeség.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat